A projekt leírása
2022. áprilisában megjelent a HVG 360 oldalán egy interjú egy egykori diákkal, Hunyadi Emőkével és 23 másik bántalmazottal, akik úgy döntöttek, hogy véget vetnek a mozgástanár sorozatos hatalommal való visszaéléseinek és elmesélték történetüket a nagy nyilvánosság előtt, most pedig még több volt diák is csatlakozott Emőkéékhez. Így jött létre a Tiszta Színház projekt, melynek keretében ezeket a személyes beszámolóikat osztjuk meg veletek.
Fontosnak tartjuk, hogy ezek a történetek napvilágot lássanak. Ne hunyjunk szemet többé az ilyen esetek felett és álljunk ki azokért a fiatalokért együtt, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy megosszák a velük történt eseteket. Jöjjön el végre az idő, amikor nem maradnak következmény nélkül ezek a visszaélések.
Ez pedig a 3 cél, amit a Tiszta Színház Projekt tagjai elsődlegesen el szeretnének érni:
- Szeretnénk ügyünkkel és felszólalásunkkal példát és irányt mutatni, hogy a jövőben, mind jogilag, mind intézményi szinten és egy egyén szintjén is változás történjen a visszaélésekkel, bántalmazásokkal kapcsolatos ügyek kezelésében, hozzáállásában.
- Célunk, hogy a pozíciójukkal visszaélő személyek azonnali és örökérvényű hatállyal el legyenek távolítva minden olyan pozícióból (oktatás, rendezés, koreografálás, stb) melyben a visszaélés történt/történhet.
- Célunk, hogy a művészeti ágakban tanuló és dolgozó személyek fizikai és mentális egészségéről egy alapvető szabályrendszer gondoskodjon, és biztonságos munkavégzéséről egy előremutató és termékeny diskurzust indítsunk el.
Történetek
Hunyadi Emőke vagyok, 16 éves koromban kezdett Gyöngyösi Tamás “tanítani”, aki egyből tudomást szerzett a bizonytalan családi hátteremről. Majd felnyomott a falra az ágyékával. Rendszeresen fogdosta a testrészeimet, a fenekemet, utasított , hogy adjak puszit neki, vagy ültetett az ölébe. Volt, hogy látta az igazgatónő, és azt is ,hogy nem akarom megtenni, mire a reakciója az volt “Mi van, nem mersz beleülni a tanár úr ölébe?”. Többször harapott a nyakamba a folyosón úgy, hogy közben neki nyomott a pultnak. Rendszeresen kérdezett a szexuális életemről, kiskorúként több ember előtt azt kérdezte, hogy “Megtörtént már?”, vagy mikor nem volt párkapcsolatom,azt mondta “Kéne már egy jó fasz a seggedbe”. Egy próbán akkorát karmolt a hasamba, hogy nyílt sebet okozott, miközben a kezemnél fogva maga mellett tartott. 16 éves koromban felhúzta a pólóm az osztály előtt, ráfogott a hasamra, megrázta és azt mondta “Nézzétek ezt a háj gyűrűt”. 17 voltam, mikor elhitette, hogy egy filmbe való bekerüléshez bodyban/fürdőruhában készült képet kell küldenem neki. Ezek a dolgok egy közösségben történtek, ahol az iskola igazgatóNŐje és 2 tanár rengeteg bántalmazásnak volt a szemtanúja már évtizedek óta és nem tettek semmit.
Hogy egy tanár azt mondja a bántalmazott diáknak, hogy “Mindenkivel ezt csinálja, tudod, hogy ez normális.”/”Jaj, én 30 éve tudom miket csinál” / “Ő ilyen”/ “Azthittem csak egyszer történt meg.” , az azt mutatja , hogy nagyon el vagyunk tévedve , és nagyon sürgősen fel kell ébredni. A “Szakma” nevében , az identitásukat kereső, fiatal, tehetséges emberekkel el volt és el van hitetve, hogy az önbecsülést el kell veszíteni, az ember a másodlagos, de ez soha nincs így. Lássuk meg, hogy a görcs és a félelem nem épít, pont hogy ezektől soha nem derülhet ki, hogy egy ember mire lehet képes.
Az alapoktól, az oktatásban kell kezdeni a változtatást, hogy ezek a fiatalok, emberek ne úgy nőjenek fel a szakmában/az életben mint az eddigi generációk, akik azt tanulták és azt tanítják, hogy ilyen árat kell fizetni. Teremtsünk egy olyan világot, ahol látjuk, hogy nem a bántalmazás és a félelem a normális állapot és bármennyire is hihetetlen, igen, lehet jó! Nem lehet hagyni, hogy ez egyetlen emberrel is megtörténjen.
Volt Gyöngyösis tanítványként szerencsésnek mondhatom magam, hogy engem csak verbális bántalmazás ért az órákon. Mindezt az alkatom, a testsúlyom, a rövidlátásom és a politikai nézeteim miatt. Én voltam Kim Dzsong Un, Kim Ir Szen, vaksi, könyvtáros asszony. Emiatt egyszer egy órán ki is mentem a teremből.
Természetesen ezekkel a dolgokkal együtt lehet élni. De azokkal a történetekkel együtt, amiket már évekkel ezelőtt is tudtam, és amik most kerültek elő, úgy gondolom, ki kell állnom az ügy mellett.
Olyan változásra van szükség az egész országban, minden területen, ahol nem elfogadható, hogy tanítványokat aláznak meg testi-lelki mivoltukban, legyen szó gyerekekről, vagy fiatal felnőttekről. Ahol nem maradnak következmények nélkül az ilyen esetek, ahol nem az áldozatokat hibáztatják, hanem az elkövetőt büntetik. Ez kell, hogy mindannyiunk célja legyen, ezért kell kiállnunk és felszólalnunk.
Az a hely, ahol kiskorúaknak mondják, hogy tegye ki a melleit, vagy, hogy k*rható csaj lesz belőle, az nem alkalmas gyermekek tanítására. Ha csak annyiról lenne szó, hogy a saját vizsgaelőadásainkban statisztáltunk felnőtt színészeknek, vagy, hogy a megígért színi oktatásnak a tizedét kaptuk, akkor nem fordultunk volna a nyilvánosság felé. Azonban a 3 év alatt, amíg Gyöngyösi Tamással dolgoztam, el kellett tűrnöm, hogy női neveken szólít, vagy hogy azt hazudja és terjeszti rólam, hogy drogfüggő vagyok, és ezzel az én kapcsolataimat és jövőbeni lehetőségeimet, meg a saját magamról alkotott képemet tönkrecseszi. Végig kellett néznem, ahogy a nőt, akit szeretek molesztálja, majd úgy csinál, mintha ez természetes lenne. És a túlságosan fiatal és naiv agyam nem tudta, hogy higgyen-e neki, vagy ne, de egy dolgot eléggé elültetett bennem Azt, hogy a legnagyobb baj velem van. Emiatt meghasonlott az önképem, és az, ahogyan a világot láttam. Nem hagyjuk, hogy ezt folytathassa.
18 évesen kezdtem Gyöngyösitől tanulni. Imádtam táncolni, nagyon élveztem az óráit. Akkoriban nehéz időszakom volt, egy rossz kapcsolaton mentem keresztül – alig ettem, 43 kiló voltam. Emiatt és a tánc iránti lelkedesésem miatt hamar Gyöngyösi kedvence lettem – sokat dicsért és foglalkozott velem. Fogdosta a fenekem, és egyre nyíltabb célzásokat tett arra, hogy tetszem neki. Ezt csak viccnek gondoltam és egy rövid időszak erejéig viszonoztam az “udvarlását”. Amikor egyre inkább beszélt konkrétumokról, többek között arról, hogy masszírozzuk meg egymást, és ehhez egyeztessünk időpontot, elutasítottam. Nagyon sértődött, volt, hetekig levegőnek nézett. A későbbiekben, miután “megbékéltünk”, elhívott egy próbájára, ahol végig arról beszélt nekem, hogy mekkora tehetségtelen faszok és dagadt kurvák a tanítványai – az én iskolatársaim. Mikor óvatosan a tudtára adtam, hogy ez nem oké, 20 percig üvöltött velem. Csak azért nem tovább, mert kimentem és elfutottam, nehogy utánam jöjjön.
Három fázist éltem át Tamásnál. Az elsőben nagyon kedves volt és pályaalkalmasnak titulált. Folyamatosan velem példálózott, állandóan dicsért. Természetesen ez jól esett és ösztönzött. A második fázisban maradtak a dicsértek, de megjelentek szexuális töltetű megjegyzések és tettek. Rendszeresen nyilvánosan kérdezett a szexuális életemről: Volt-e előző nap szex? Milyen volt? Látszik, hogy előző este nem dugott meg senki, vagy csak szimplán próba közben beszólt, hogy “én lenyelem”. A lányoknak kijelentette, hogy 45 kg az a testsúly, ami a színházi szakmában elfogadott. Amikor az egyik instrukciót rajtam mutatta be, lecsúszott a fenekemre a keze, de aztán már próbán kívül is mindennapossá váltak a fenékfogdosások. Végül jött az utolsó fázis. Egyik napról a másikra elkezdett lelkileg is bántalmazni. Este még piedesztálra emelt, majd másnap már órakezdés előtt mindenért én voltam a hibás és minden szar volt, amit csináltam. Sajnálom, hogy akkor nem tudtam felállni Tamással szemben, de most ezt megteszem, egyelőre név nélkül. Remélem az ügy végén elérhetjük azt, hogy ne legyen több áldozata Tamásnak és egyre kevesebb a Tamáshoz hasonló értékrendet képviselőknek.